Azét adtam ezt a nevet ennek a hirtelen spontán kreált üteménynekmert mert nem akartam besorolni a "tucatnevek" közzé.
Jó 20 dkg diót pépesre daráltam, tettem hozzá kb. ugyanannyi réteslisztet.
7 tojást ketté választottam, a sárgáját kikevertem 6 ek. porcukorral, 1 csomag sütőporral.
Belekevertem a diós-lisztes keveréket, tettem hozzá 6 ek. ek. joghurtot, 1 kevés (kb. 1 d) tejet, 1 ek. diópasztát, hogy még jobban kijöjjön a dió aromája), kevés rumot és összekeverés után a tojás felvert habját.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem ezt a meglehetősen folyékony tésztát és beleszórtam 2 üveg lecsöpögtetett meggybefőttet.
Hát kellett kb. 50 perc a süléshez.
Kicsit ragadt a sütőpapírhoz bár azt hiszem ez inkább a sütőpapír hibája volt, mert a múlt héten leveles tésztát sütöttem ugyanilyen sütőpapíron,hát nem ráragadt, ilyen még nem fordult elő a történelembe, mármint az én történelmemben.
Na sebaj az alja kicsit ottmaradt, de igyekeztem feltalálni magam. Az egészet áttettem egy tiszta (másfajta) sütőpapirra és a tetejét beöntöttem olvasztott csokoládéval, amikor az már kellőképpen megszáradt, zsupsz megfordítottam és kissé ragadós aljával is ugyanezt tettem. Mivel a máz nem lett tökéletes a tészta egyenetlensége miatt beszórtam színes szórócukorral.
Bizonyára észrevettétek hogy nem vagyok a "mennyiség pontos megadás" embere, sosem voltam, az láttam, hogy a nagymamám szinte minden mérés nélkül sütött, mégis olyan tökéletes dolgok kerültek ki a kezéből, hogy ha akkor lett volna internet, esküszöm a legnépszerűbb lenne a blogja.
Érzéssel, érzékkel, szeretettel és néha egy kis merészséggel sokkal többre megyünk (ezt értem az élet minden területére).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése